WADO-RYU KARATE KIALAKULÁSA

Meijin Hironori Ohtsuka mester tanítása szerint a Wado-Ryu elsősorban szellemi fegyelem. A harcművészet gyakorlása nem csak a technikák gyakorlásából áll. A békét és a harmóniát kell magunkban keresnünk, nem az erőszakot. A legyőzhetetlenséget egészséges testtel és magas intelligenciával tudjuk elérni, hogy megvalósulhasson az ideális béke és harmónia, amire oly nagy szüksége van a mai világnak.

A Wado-ryu karate Otsuka Hironori által alapított tradicionális karate iskola. Ötvözi a Shinto Yoshin-Ryu Ju-jutsu Kempot és az okinawai karatét. Jelentése: Wa (Béke, harmónia) Do (Út) Ryu (Iskola, stílus).

A Wado-ryu karate kialakulásának története akkor kezdődött, amikor 1922-ben Gichin Funakoshi Tokióban tartott bemutatót. Ekkor egy 30 éves férfi, Hironori Otsuka szegődött tanítványául. Otsuka nem volt kezdő a harci művészetekben. Tizenhárom éves korától a Shinto Yoshin-Ryu Ju-jutsu iskola tanítványa volt, és 29 évesen mestere a menkyo kaydent (minden ismeret elsajátítását tanúsító irat) adományozta neki. Az irányzat főként az ütéseket hangsúlyozta, így amikor Funakoshinak bemutatta technikáit, Funakoshi alig akarta elhinni, hogy korábban nem tanult karatét. Otsuka szorgalmas tanítvány lett, de a szabad küzdelemnek nagyobb szerepet tulajdonított mesterénél.

1929-ben Otsuka mester önálló iskolát szervezett, 1934-ben pedig új ágazatot a Wado-kait, a későbbi Wado-ryut alapította meg. Az új irányzat, a "harmónia útja" 9 alapkatára épült, és sok Ju-jutsu dobáselemet és lerántást tartalmaz. A Shotokan irányzatnál mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli. Hironori Otsukát, aki a Japán Karate-szövetség alelnöke lett, 1966. április 21-én a karate előmozdításáért császári kitüntetésben részesítették.

Technikai részről nézve tehát a Wado-ryu-t a küzdelem centrikusság jellemzi, nagy hangsúlyt fektetve a jó időzítésre, a távolságtartásra, a támadás elöli kitérésekre, valamint a kitéréssel egy időben végrehajtott ellentámadásokra. Ezért a stílust főleg a természetes, lágy, körkörös és rugalmas mozdulatokról lehet felismerni küzdelem közben.
Az önvédelmi technikáknál nagy szerepe van az ellenfél egyensúlyából való kibillentésének, vagy földre vitelének különböző dobásokkal és az ateminek (életpontok támadásának).